A riksarali átszelte a hegyeket és észak felé tart a tengerparton
 Egy amerikai csapat hotelnek nézte a haditengerészeti támaszpontot

Karwar, India –2007. Augusztus 10., 

A riksafutam negyedik napján nehéz kihívás várt a csapatokra: átvágni Nyugati-Ghat hegységen, és eljutni a tengerpartra Manglore-ba. Az utat teljesen elmosta a monszun, a 200 km-es szakasz nagy részén nem volt összefüggő aszfalt. Rögtön a start után elkapta egy heves zivatar a mezőnyt. A hegyekben nagyon szétszóródott a mezőny, az első csapat délután ötre, az utolsó éjfélre érkezett be a célba. A riksák jól megbirkóztak a feladattal, egy tengelytörésen kívül semmi komolyabb baja nem lett a járműveknek. 
A riksások a hegyekben öt árokba borult teherautó és busz mellett haladtak el. A pandzsábi teherautósofőrök teljesen érthetetlen módon a hegyi utakon próbálják meg behozni azt a lemaradást, amit a piálás és alvás okoz nekik. A másnaposságot és a vezetni tudás hiányát általában fülsüketítő dudálással próbálják meg egyensúlyozni. Az útvonalon rengeteg szakadék, vízesés és patak található, az utaknak legtöbbször nincs szalagkorlátja. A dudálás itt nem segít, a figyelmetlen sofőrökből monszun alatt átlag napi három-négy a szakadékokban landol.
Egy angol-ír csapat rögtön a baleset után ért oda egy tehereautóhoz. “Elkezdett annyira zuhogni, hogy nem láttunk semmit. Megáltunk. Amikor elindultunk, láttuk, hogy egy teherautó fekszik fejjel lefelé a patakban. Még pörögtek a kerekei. Kihúztuk a sofőrt. Erre a fickó visszamászott a vezetőfülkéhez, feltekerte az ablakot és bezárta az ajtót. Megkértük, hogy pózoljon a kamerának, de elkezdett hadonászni meg ordibálni” kommentálta a csapat pilótája. 
Másnap a rali északnak vette az útját a tengerparton Mangloreből Murdeshwarba. A heves trópusi monszun folytatódott, az utat több helyütt egybefüggő sártenger borította, többször vízszintesen esett az eső. A 2000 km-es Chennai (Madrasz) – Mumbai (Bombay) táv felénél a sofőrök kezdték felvenni az indiai vezetési stílust. A vezetls Indiában 50 %-ban a saját vezetési tudás, 25 %-ban a másik vezetési tudása (európai szemmel nézve legtöbbször erősen közelít a nullához), a maradék 25 % karma. A Bajaj háromkerekű járművei ismét bizonyították, miért népszerűek 50 éve: késő délutánra minden riksa célba ért.
A hatodik nap a szakasz pihentető jellegű volt, a táv 130 km a tengerpart melletti autóúton. Az aszfalt itt is sok helyen hiányzott, és többször jött a monszuneső, amit a riksások pár órányi vezetés után már hiányolnak. A mezőny nagy része ebédre már célba ért. Az egyik kivétel a new yorki Rikki-Tikki-Tavi Racing volt, akik véletlenül egy haditengerészeti bázisra hajtottak be, és a katonai rendőrség bevitte őket az őrszobára. “Azt hittük, az a hotel. Kiabált meg integetett egy egyenruhás ember. Indiában minden hotel biztonsági őrének van egyenruhája. Azt hittük, ő a portás. Köszüntünk, mosolyogtunk, visszaintegettünk neki, és tobábbhajtottunk. Amikor másik őrök jöttek fegyverrel a kezükben, sejtettük, hogy elrontottunk valamit” – kommentálta az esetet John Zeman, a sofőr. Az amerikaiakat pár óra kihallgatás után elengedték.
Szobaton reggel a futam tovább halad Goa felé.

További információk és képek:
http://www.flickr.com/photos/riksa